A japán Aikido szót három karakterrel írják, melynek jelentése: az univerzum mozgatóerejével való egyesülés útja (ai: egyesülés, harmónia, azonosulás, szeretet; ki: őserő ősenergia, életerő, vitális energia, szellemi/lelki energia, az összpontosított erő energiája; do: út, mód).

Az aikido egy valódi budo, vagyis harcművészet; a japán katonai harci művészetek történelmi tradícióiból alakult ki. Komolyan gyakorolva több mint taktika és önvédelmi technikák ismerete: az aikido a lélek tökéletesítésének tudománya.

Az aikidot Ueshiba Morihei fejlesztette ki, akit a világ minden részén több mint egymillió aikido gyakorló O-Sensei-ként (Nagy Mester) ismer. Fiatalemberként rendkívüli harcművész volt, a kard, a bot, a lándzsa, és a jiu-jitsu művészetének mestere. De O-Senseinek komoly szellemi indíttatása volt, és sokat töprengett a mások fölött aratott győzelmen alapuló út haszontalanságán.

Egyszerű életmódjával és kitartó gyakorlással eljutott a megvilágosodás pillanatáig, és leküzdötte dilemmáját. Hosszú meditációitól átalakulva, Ueshiba technikai ügyessége a kifinomultság és bámulatba ejtő erő harcművészetében bontakozott ki, amely alapjában különbözik a korábbiaktól.

"Az Aikido titka," írta "hogy összhangban legyünk az univerzum mozgásával és az univerzummal magával." O-Sensei úgy tartotta, hogy a budo a szeretet útja, út amellyel le tudjuk győzni a konfliktusokat magunkban, és békét teremthetünk a világban, "az univerzum szíve mindenki saját szíve legyen."

Mindig is voltak figyelemre méltó szellemi képességekkel megáldott emberek, de O-Sensei úgy tanította, hogy a valódi tudás nem szerezhető meg pusztán az értelem által. "Ez nem egyszerű teória," mondta. "Ezt gyakorolnod kell."

Az edzések során a gyakorlók megismerkednek a japán kultúra egy részével, valamint megismerik azt a légkört aminek jellemeznie kell egy aikido dojot. Ahol nem ellenfelek vannak, hanem gyakorlópartnerek. Ahol a hagsúlyt arra fektetik, hogy jól érezze magát mindenki a dojoban és elégedetten boldogan távozzanak az emberek az edzés befejeztével.

Az Aikido egy tradíciókat őrző harcművészet, mely mégis beilleszthető a mai modern világ rohanó életébe vallási és társadalmi berendezkedésre való tekintet nélkül. Az aikido technikái nagyon sokrétűek. A gyakorlók megtanulják a Ken (Fa kard), Jo (Fa bot), valamint a Tanto (Fa kés) használatát is a pusztakezes technikák mellett.

Az Aikidoban nincsenek versenyek és a mögötte meghúzódó gondolati háttér miatt nem is lehet versengés. Mindenki a saját képességeinek és elvárásainak megfelelően hajtja végre a gyakorlatokat, korához és lehetőségeihez mérten.

Ezáltal nem alakul ki a versenysportokra jól jellemző: "A tehetségessel foglalkozik az edző, míg mással nem..."